Tornai Helga

2021. július 29.

Tornai Helga:

 Olvasói gondolatok és köszöntés

Kollár Ferencnek, születésnapjára, sok szeretettel!

Szerencse, hogy a nemzeti, vallási és egyéb közös ünnepeinken, ünnepségeinken kívül vannak olyanok is, amelyeken az egyén iránt érzett tiszteletünket, szeretetünket, rokonszenvünket – akár szavak nélkül is, csupán a szokásosnál nagyobb odafigyeléssel – egyszerűen, könnyedén megvallhatjuk.

Az évenként visszatérő születésnap például remek alkalom arra, hogy az ünnepelttel újra és újra éreztessük, mennyire fontos ő a miszámunkra. Küldhetünk neki egy SMS-üzenetet vagy egy csokor virágot, telefonálhatunk neki, meglephetjük egy izgalmas könyvvel, meghívhatjuk magunkhoz egy vacsorára, írhatunk hozzá egy verset… Bármi jó, lényeg, hogy cselekedetünkből érezze, lelkünket ő gazdagítja, tudásunkat gyarapítja. A mienkhez hasonló vagy éppen a tőlünk annyira eltérő gondolkodásmódjával, a finom humorával, a bölcsességével, a közvetlenségével, az őszinteségével, a szerető szavaival, az emberi tartásával vagy egyszerűen csak a hangja magasságával, huncut mosolyával, szeme különleges fényével, daliás termetével…

Millió okból érezhetjük fontosnak az éppen születésnapját ünneplő barátunkat, szerettünket, ismerősünket, mivel azonban ma konkrétan Kollár Ferenc, a Vírusnapló létrehozójának, főszerkesztőjének és főbloggerének a születésnapja van, hadd írjam meg neki, ő az írásaival engem, rendszeres naplóolvasót, hogyan gazdagít.

Bevezet különféle természettudományi témákba, és megismertet azok olyan kérdéseivel, amelyekkel, noha nagyon aktuálisak, magamtól én – szinte kizárólagosan humán érdeklődésemből adódóan – a szükségesnél jóval kevesebbet foglalkoznék.

Felhívja a figyelmem kiváló, kortárs, magyar és külföldi, képzőművészekre és alkotásaikra.

Értekezik olyan írói nagyságokról, mint például Kosztolányi Dezső és Csáth Géza, akiknek a műveivel, fogadok, nehéz bárkinek betelnie.

Szól újra és újra az én legkedvesebb művészeti irányzatomról, a szecesszióról. És bemutatja annak számos, általam ismert és csodált, szegedi és szabadkai, építészeti remekeit.

Megismertet szülőhelyével, Kishegyessel. Szeretettel és büszkén mesél a helységről és környékéről, Kishegyes híres és kevésbé híres szülötteiről, lakóiról.

Elkalauzol Szabadka hajdani éttermeibe, vendéglőibe, kocsmáiba, és egy régi, a Népkör étteremben készült fénykép segítségével bemutatja egykori törzsasztala fiatal, vidám társaságát.

Rámutat, a sikeres Solid cipőgyárról mesélve, az összetartás kulcsszerepére egy közösség életében.

Megörvendeztet értékes magyar és külföldi játékfilmekkel.

Megosztja velem jelentős költői tehetségről árulkodó verseit.

Visszavezet szülővárosomba, Szegedre. Fényképeivel, videóival, írásaival a város szívemnek oly kedves utcáin kalauzol. Elvisz a Hági étterembe és az István, a király egyik előadására; talán éppen arra, amelyen én is ott ülök a Dóm téren, kivehetetlenül a sötét nézőtéren.

Elgondolkodtat a vendégmunkáslét nehézségeiről szólva. És kérdésre sarkall: pénzre válthatók az idegenben, és többnyire megalázó elszigeteltségben, kemény, megfeszített munkával töltött évek?

Méltatja a munkájáért, emberi értékeiért dicséretre, elismerésre érdemes magyar és más nemzetiségű tudóst, művészt, entellektüelt, kétkezi munkást.

Elmarasztalja a nemzetiségi alapon gáncsoskodót, gyűlölködőt.

Ápolja (történelmünk, legendáink, szokásaink, hagyományaink tárgyalásával, néptáncaink, népdalaink bemutatásával) a legfőbb közös kincsünket: nemzeti kultúránkat.

Isten éltesse sokáig Kollár Ferencet! Az elkövetkezendő évek hozzanak neki további, sok örömöt és boldogságot!

És szívből kívánom, hogy legyen neki a jövőben is sok ereje és kedve ahhoz, hogy naplóját még hosszú éveken át írhassa! A saját és, természetesen, a mi örömünkre!